János Ernust de Csáktornya, II.

https://en.wikipedia.org/wiki/John_II_Ernuszt
https://hr.wikipedia.org/wiki/Ivan_II._Ernu%C5%A1t
Ivan II. Ernušt Čakovečki (lat. Johannes Ernusth, mađ. Ernust János) (? — ? 1531.), ugarski i hrvatski velikaš židovskog podrijetla, hrvatski ban (1508. – 1509.), zajedno s Jurjem Kaniškim.
Bio je sin Ivana I., bana cijele Slavonije. Proširio je obiteljske posjede na kaštele Đurđevac, Prodavić (danas Virje) i Koprivnicu, a dobio je i potvrdu prava na posjede u Međimurju. Uživao je, kao i njegov otac, naklonost kralja Matije Korvina (1458. – 1490.) te Vladislava II. (1490. – 1516.) kojima je osiguravao potrebna novčana sredstva.[1]
Godine 1493. Ivan II. je postao vrhovni meštar kraljevskih konjušnika (agazonum regis magister), a 1508. godine kralj Vladislav II. imenovao ga je, zajedno s Jurjem Kaniškim, za hrvatskog bana i senjskog kapetana. Dotadašnji banovi Marko Mišljenović i Andrija Bot od Bajne nisu se htjeli odreći banske časti, tako da je njegova vlast ostala ograničena na Slavoniju, zbog čega je u Hrvatskoj nastupilo bezvlađe.
U dinastičkim borbama, nakon Mohačke bitke 1526. godine, bio je na strani Ivana Zapolje. Dana 5. studenog 1527. godine položio je zakletvu Ferdinandu I. kao kralju, da bi se potom odmetnuo i opet podržao Zapolju. Kasnije se ponovno pridružio Ferdinandu, zbog čega mu je poharao posjede zagrebački biskup Šimun Erdődy, pristaša Ivana Zapolje.[1]

Bilješke

Ivan Ernušt - Hrvatski biografski leksikon

http://buksz.c3.hu/1202/05problema.pdf
The contemporary sources say little about Sigismund's younger brother, Ernest II. Joannes. We know from Johann Dernschwam that the adjectives Hampó (he also got the name of one of their estates from him), Hampel, and Hamsel are derogatory, referring to a simple-minded or withdrawn person.82 While Sigismund was alive, he administered the estates, but John was not idle either. This is indicated by numerous documents signed and sealed by him.83 He administered Csáktornya and Muraköz, and when the family got back the mines in Bánya Biszterce, he increased his wealth from transactions related to the transport of goods with tenants - also harming the interests of others. He held high office several times. His social rank is indicated by the fact that his last wife was a Silesian princess, the widow of Miklós Bánfi of Alsólendva. He had a son, Ferenc, who fell in the Battle of Mohács, and with his two sons, III. The family died out with János and Gáspár. Thanks to the research of Szilárd Papp, we know that János was engaged in castle reconstruction and fortification on his estates (at Csáktornya), and he also undertook the modernization and enrichment of churches. In addition to minor alterations to the commercially important church of Nedelice, he had a richly shaped late Gothic sanctuary built, popular in the art of the Highlands and Transylvania. After many decades of silence, a chalice decorated with the coats of arms of the Rozgonyi, Ernuszt and Pálóci families, kept in the National Museum, has recently come into the focus of interest.86 The literature on the gilded silver, which utilizes a variety of goldsmithing techniques, on the one hand, links the work to the Antal goldsmith from Košice, who was active at the turn of the 15th–16th centuries, and on the other hand, it does not rule out the fact that it was made in Buda at the end of the 15th century. The joint heraldic appearance of the two families can only be explained by the fact that Anna Pálóci, daughter of the chief stablemaster Imre Pálóci and Dorottya Rozgonyi, was the first wife of John Ernuszt II. The chalice could have been made for the celebration of their marriage or in memory of the young woman who died early, obviously not independently of the identity of the owners of the coats of arms. János Hampó probably did not equal the talent of his father or brother in any area of ​​life, but both his contemporaries and posterity treated him unworthily.

Ernuszt II. János Zsigmond öccséről a korabeli források kevés jót mondanak. Johann Dernschwamtól tudjuk, Hampó (egyik birtokuk nevét is tőle nyerte) Hampel, Hamsel melléknevei lebecsülők, együgyű vagy visszahúzódó személyre utalnak.82 Amíg élt, Zsigmond igazgatta a birtokokat, de János sem volt tétlen. Ezt számos általa szignált és pecsétjével ellátott okmány jelzi.83 Csáktornyát és Muraközt igazgatta, majd amikor a család visszakapta a besztercebányai bányákat, a bérlőkkel áruszállítással kapcsolatos ügyletekből – mások érdekeit is sértve – gyarapította vagyonát. Többször viselt magas hivatalt. Társadalmi rangját jelzi, hogy utolsó felesége már sziléziai hercegnő, Alsólendvai Bánfi Miklós özvegye. Tőle született a mohácsi csatában elesett fia, Ferenc, akinek két fiával, III. Jánossal és Gáspárral kihalt a család. Papp Szilárd kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy birtokain János várátépítéssel, erődítéssel foglalkozott (Csáktornyán), és templomok korszerűsítésére, gazdagítására is vállalkozott. A kereskedelmi szempontból fontos Nedelice templomán kisebb átalakítások mellett egy formagazdag, a felvidéki és erdélyi művészetben kedvelt késő gótikus szentségházat építtetett. Hosszú évtizedek csendje után újabban került az érdeklődés középpontjába a Nemzeti Múzeumban őrzött, a Rozgonyi, Ernuszt és Pálóci családok címerével ékesített kehely.86 Az aranyozott ezüst, sokféle ötvöstechnikát hasznosító művet irodalma egyfelől a XV–XVI. század fordulóján tevékeny Antal kassai ötövöshöz köti, másfelől a XV. század végi budai készítést sem zárja ki. A két család együttes heraldikus megjelenését egyedül az magyarázhatja, hogy Pálóci Imre főlovászmester és Rozgonyi Dorottya leánya, Pálóci Anna Ernuszt II. János első felesége volt. A kehely házasságkötésük ünnepére, vagy a korán meghalt fiatalasszony emlékére készülhetett, nyilvánvalóan a címerek tulajdonosainak személyétől nem függetlenül. Hampó János feltehetően az élet egyetlen területén sem ért fel apja vagy bátyja tehetségéhez, de mind a kortársak, mind az utókor méltatlanul bántak vele. see http://buksz.c3.hu/1202/05problema.pdf

Előnév:Csáktornyai