Prince Tasziló Festetics de Tolna

Wikipedia: English: http://en.wikipedia.org/wiki/Tassilo_Festetics_de_Tolna

http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/index.php?dir=F

FESTETICS TASZILÓ, hg. Tolnai (Bécs, 1850. május 5. – Keszthely, 1933. május 4.) - főúr, felsőházi tag, kamarás, díszpolgár. Szülei gr. Festetics György (1815–83) és Erdődy Eugenia grófnő. Hg. F. György (1882–1941) apja. Fiatal korában külföldön folytatott jogi és gazdasági tanulmányokat. 1880-ban feleségül vette Lady Mary Douglas Hamiltont, így külföldi uralkodócsaládokkal került rokoni kapcsolatba. Eleinte Baden-Badenben lakott. Apja halála után – 1883-ban – a berzencei és csurgói uradalmat örökölte. A keszthelyi hitbizományi birtokokat pár hónappal később, nagybátyja, gr. F. Tasziló halála után vette át. Elsőként a keszthelyi kastély átépítéséhez látott hozzá, toronnyal és új épületszárnnyal bővítette ki. A Balaton-parti park haszonélvezeti jogát átadta a városnak, cserébe a kastély előtti félköríves területért, s nagyszabású kertépítésbe fogott. Rokoni kapcsolati révén gyakori vendégek voltak kastélyában főurak, mint Edvárd angol király, Albrecht szász király, Ferenc Ferdinánd főherceg. Családjával ő is gyakran tett utazást Európában. Neves sportember, lótenyésztő és vadász hírében állt. Fenékpusztán telivér-ménest alapított. Lovait versenyeztette is. Tagja volt a bécsi Jockey Clubnak, a magyar lovasegylet igazgatóságának, az országos lótenyésztő bizottságnak pedig hosszú ideig elnöke volt. Berzencei birtokán simmenthali tehenészetet, magyar gulyát és sertéstenyészetet hozott létre. 1882-ben cs. és kir. udvari kamarásnak nevezték ki. 1890-ben valóságos belső titkos tanácsos lett, 1895-1904-ig királyi főpohárnokmester, 1904-től kir. főudvarmesteri tisztséget töltött be. 1911-ben kapott hercegi rangot. 1918-ig a főrendiház, 1927-től a felsőház tagja volt. Bár nyíltan nem jelent meg politikai fórumokon, támogatta gr. Tisza István politikáját, s ellenezte a háborút. Kitüntetései: az Aranygyapjas Rend lovagja (1896), az osztrák császári Lipót Rend és az angol királyi Viktória Rend nagykeresztje. Tagja volt a M. Vöröskereszt Rendnek. Ezenkívül még számos külf. rendjelet tudhatott magáénak. A Balatoni Társ. fővédnöke, a Balatoni Szövetség alapító tagja. Bőkezű adományokat adott kulturális és jótékonysági célokra. Támogatta a Keszthely c. lapot, több egyesületet és alapítványt. Hozzájárult a vasútépítéshez és a plébániatemplom restaurálásához is. Zalaszentivánban templomot építtetett. Új homlokzatot készíttetett az elemi iskola épületére (ez volt korábban a gimnázium, melyet Festetics Pál alapított). A gimnáziumot főgimnáziummá fejlesztette. Felhasználta befolyását a gazdasági intézet megmaradásáért. 1897-ben, a Georgikon fennállásának 100. évfordulóján, az intézmény számára telket adományozott, és 10 ezer koronás alapítványt tett. 1908-ban 20 ezer katasztrális hold földterületet osztott fel négyezer család részére, hogy visszatartsa őket a kivándorlástól. 1910-ben a keszthelyi zsidó temetőben az ő költségén épült új ravatalozó. Az I. világháború idején hadi kórházat működtetett, többször is nagy összegű hadikölcsönt jegyzett, anyagi támogatásban részesítette a keszthelyi özvegyeket és árvákat. Ezért 1916-ban megkapta a Vöröskereszt hadiékítményes I. osztályú díszjelvényét. 1921-ben a balatoni fürdő, valamint a park (32 hold) tulajdonjogát átadta Keszthely városának. A Balatoni Múzeum építéséhez (az addig a kastélyparkban álló, 1925-ben lebontott versenyló-istálló tégláiból) építőanyaggal járult hozzá. Lakatos Vince premontrei tanár felvetését magáévá téve, eredetileg a Helikon centenáriumára tervezve, 1921-ben támogatta a Helikoni ünnepségeket. (A késedelem a világháború miatt volt.) A felállításra kerülő Helikoni emlékműhöz a 8 oszlopot és a főpárkányt adományozta. Ugyanebben az évben nyerte el Keszthely város díszpolgárságát. 1929-ben az új vármegyei törvényhatósági bizottság örökös tagjai közé választották. Hamvai az általa építtetett családi mauzóleumban nyugszanak. Irod.: Országgyűlési almanach. 1887. p. 54-55. – Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. 402. p. – RNL. 1911–1935. 7. köt. 457. p. – Lakatos Vince: A keszthelyi Helikon feltámasztásának története. In: Keszthelyi Ujság. 1921. júl. 3. p. 2-3. – Elkészült Herceg Festetics Tassilo diszoklevele. In.: Keszthelyi Hirek. 1927. szeptember 11. – Festetics herceg Keszthelyre ruházta a balatoni fürdő és park tulajdonjogát : Keszthely képviselőtestületének rendkívüli közgyűlése. In.: Zalai Közlöny. 1932. december 4. 2. p. – Herceg Festetics Tassilo : 1850–1933. In: Keszthelyi Hirlap. 1933. május 7. 1. p. – Koppány Tibor–Péczely Piroska–Sági Károly: Keszthely. 1962. 139. p. – Török Imre: Kedves lovakról, furcsa emberekről. 1980. p. 131-138. – Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1987–1988. 162. p. – Festetics kastély : Keszthely. 1990. 12. p. – Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. 1990–. 1. köt. 398. p. – MNL. 1993–2004. 7. köt. 918. p. – Tar Ferenc: A Festetics család és Keszthely (1849–1919). In.: Comitatus. 1993. június. p. 61-67. – RÚL. 1996–. 7. köt. 304. p. – Tar Ferenc: Helikon 1921-ben. In.: Szabolcs András: Az ifjúság Helikoni Ünnepségei Keszthelyen. 1998. p. 27-31. – Tar Ferenc: Keszthely története. 2000. 3. köt. p. 8-55. – Alföldy Gábor: A keszthelyi Festetics-kastélypark rövid története. In.: Királyi és hercegi kertek Magyarországon. 2001. p. 43-57. – Bodrossy Leo: A Balaton regénye. 2001. 456. p. – ÚMÉL. 2001–2007. 2. köt. 668. p. – ZÉK. 2005. 95. p. – Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között. 2006–. 1. köt. 81. p. – A Balaton tudományos, művészeti és közéleti arcképcsarnoka. 2007. 147. p – Sáringer Gyula: Bicentenáriumi emléktábla avatása a Pannon Agrártudományi Egyetemen : Avatóbeszéd. In.: Tanulmányok, emlékezések és köszöntők. 2007–. 1. köt.. p. 28-29. – Dokumentumok a keszthelyi agrárfelsőoktatás történetéből. 2008. 40. p. – Helikon 50. 2008. p. 27-29., 34-36. – Szántó Endre: A „boldog békeidők” Szent Andráson és Egregyen (1857-1905). In.: Hévíz. 2008. 2-3. sz. p. 40-53.