Tasziló, Graf Festetics de Tolna

http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/index.php?dir=F

FESTETICS TASZILÓ, gr. tolnai (Bécs, 1813. június 21. – Bécs, 1883. február 5.) - főúr, kamarás, tábornok. Szülei gr. Festetics László (1785–1846) és Hohenzollern-Hechingen Josefine hercegnő. Gr. F. György (1815–83) és Lajos (1823–89) fivére. 1820-tól Balogh László ügyvéd tanította. Szombathelyen járt gimnáziumba, majd elvégezte a pozsonyi jogakadémiát. 1834-ben katonai pályára lépett. Az osztrák hadseregben szolgált a 2. sz. cheveaux-legers hadnagyaként, majd még ugyanebben az évben a 8. sz. Coburg-huszárezred főhadnagyaként, 1837-től újra előző ezredének másodkapitányaként. Részt vett Angliában Viktória királynő koronázásán. Bár 1838-ban kamarás lett, folytatta a katonáskodást. 1840-ben kapitánnyá nevezték ki. Apja halálakor, 1846-ban szállt rá a hitbizomány. Fejlesztette a lótenyésztést. Angol telivér csődört hozatott birtokára. Egy év múlva a birtokokat öccsére bízta, újra a katonai pályát választotta. 1846-ban cs. és kir. őrnagyként részt vett a krakkói felkelés leverésében. Ezután hazatért birtokára gazdálkodni. A város – s a Kisfaludy gőzös – részére kikötőt építtetett. Az 1848-as forradalomnak köszönhető jobbágytörvényeket nem minden zökkenő nélkül tartotta be, nem akart lemondani a robotról. Mint katona, mégsem csatlakozott a császári csapatokhoz, hanem a Jellasics elleni védelmet szervező Vas megyei kormánybiztos mellett működött. A Georgikon megszűnése után az ásvány-, növény- és állatgyűjteményt, valamint a taneszközöket felajánlotta Eötvös József közoktatási miniszternek az ország részére. A zalai honvédzászlóalj keszthelyi önkénteseinek pénzt és fegyvert, ágyúcsöveket adott. Birtokát átengedte öccsének a keszthelyi, balatonszentgyörgyi és a sági uradalmak kivételével, az adósságrendezés fejében. 1849-ben ismét a cs. és kir. hadsereghez állt. Itáliába került mint önkéntes őrnagy. Még abban az évben a Windischgrätz-dragonyosok alezredesévé léptették elő, majd egy év múlva a 7. Reuss-Köstritz huszárezredbe került, ahol ezredesi rangot kapott. 1857-től vezérőrnagyként a 8. hadtesthez helyezték át, egy év múlva az 5. hadtesthez. Jelentős szerepe volt az 1859-es olasz hadjáratban, majd több mint egy évi szabadság következett. Ezután újra Olaszországban teljesített katonai szolgálatot, brigadéros, lovashadtest-parancsnok, majd 1864-ben altábornagy, 1865-től a soproni lovashadosztály parancsnoka lett, s részt vett különböző protokollutakon. Még ez évben a 2. számú, Wrangel vértesezred parancsnoki rangját kapta. 1866-ban a 4. hadtestet vezetve harcol a königgrätzi csatában, ahol meg is sérült, emiatt egyik lába lebénult, melyet amputálni kellett. 1877-ben a 2. sz. dragonyosezred tulajdonosává, 1879-ben lovassági tábornokká nevezték ki. Kitüntetései: a toscanai Szent József Rend lovagja (1851), a Hohenzollern herceg házirend első díszkeresztese (1853), a Vaskorona Rend II. osztálya (1859), az I. osztályú Lipót Rend nagykeresztje (1860), az orosz I. osztályú Szaniszló Rend (1864), a porosz I. osztályú Sas Rend (1864), az orosz I. osztályú Szent Anna Rend (1865) vitéze, a Lipót Rend nagykeresztese (1866), az Aranygyapjas Rend vitéze (1869). Belső titkos tanácsos, cs. és kir. aranykulcsos volt. Nyugdíjazása után Bécsben és Keszthelyen élt. A hitbizomány a testvérével, Györggyel 1867-ben kötött egyezség szerint Györgyé lett, ő csak a fenékpusztai ménessel foglalkozott. Nagyon sokat jótékonykodott Vörsön (tégla-, cserépadományok, faiskola, temetőbővítés). A Keszthelyre látogató színtársulatoknak a kastély-parkban található „Arénát” bérbeadta, később támogatta a Nemzeti Nyári-Színház megépítésének gondolatát, és telket is biztosított a városközpontban. Védnökséget vállalt a megalakuló Tűzoltóegyesület felett, telket és építési anyagokat adományozott részére őrtanya és szertár építésére. Halálakor 40 ezer forint alapítványt tett iskolai célokra. Irod.: Bontz József: Keszthely város monográfiája. 1896. 301. p., p. 400-401. – Szabó Dezső: A herceg Festetics-család története. 1928. – Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a gróf Festeticsek keszthelyi ágának birtokain : 1711–1850. 1954. p. 184-201. – Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon. 1967. 17. p. – Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1987–1988. 2. köt. 162. p. – Tar Ferenc: A Festetics család és Keszthely (1849–1919). In.: Comitatus. 1993. június. p. 61-67. – Festetics kastély : Keszthely. 1990. 12. p. – Fehér György–Kurucz György–Zsidi Vilmos: Georgikon 200. 1996–2001. 1. köt. p. 83-94. – M. A.: A szabadságharc keszthelyi ágyúi. In: Zalai millennium. 2000. p. 86-88. – Tar Ferenc: Keszthely története. 2000. 3. köt. p. 5-7. – Tóth Dénes: Vörs története. 2002. 45. p. – Fenékpuszta : Keszthely. 2006. 51. p. – Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa. 2007. 61. p. –– Kurucz György: Válogatás Festetics Tasziló központi birtokigazgatásának 1848. évi ügyirataiból és protocollumaiból. In.: A források bűvöletében. 2007. p. 277-290. – Szántó Endre: Szent András az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején – a jobbágyfelszabadítást követő évek (1848– 1857). In.: Hévíz. 2009. 1. sz. p. 28-38.